Neue Zürcher Zeitung, Ressort Ausland, 30. Januar 2001,
Nr.24, Seite 2

Neuer Wirbel um Ungarns Kleinbauern

Presseattacke und ein weiterer Fraktionsaustritt

Um die Kleinbauernpartei, einen der Koalitionspartner in
der ungarischen Regierung, will keine Ruhe einkehren. Die
Tageszeitung «Nepszava» erhob am Montag neue
Korruptionsvorwürfe gegen die Familie des
Parteivorsitzenden. Am gleichen Tag gab ein weiterer
Abgeordneter seinen Austritt aus der Fraktion bekannt.

A. O. Die in Budapest erscheinende Tageszeitung
«Nepszava», welche für die gegenwärtige Regierung der
rechten Mitte wenig Sympathien hegt, hat am Montag durch
eine Veröffentlichung dafür gesorgt, dass die
Kleinbauernpartei weiterhin im Gespräch bleibt. Das Blatt
richtete eine Frontalattacke gegen die Familie des
Parteivorsitzenden, Jozsef Torgyan, indem es behauptet, im
Besitz einer belastenden Tonbandaufnahme zu sein. Das
Band, von dessen Echtheit sich die Redaktion in
mehrmonatigen Nachforschungen überzeugt haben will,
stammt vom Frühling des Jahres 2000 und soll belegen,
dass Torgyans Sohn Schmiergelder in der Höhe von drei
Millionen Forint (rund 18 000 Franken) entgegengenommen
habe, um die Interessen eines Unternehmens bei seinem
Vater zu vertreten, der das Amt des
Landwirtschaftsministers verwaltet.

Gegenseitige Prozessdrohungen

Die Pointe der Affäre scheint nach der - nicht in jeder
Hinsicht klaren - Publikation darin zu bestehen, dass die
Bestechungssumme selber aus öffentlichen Mitteln
stammen soll, über welche das Landwirtschaftsministerium
verfügt. «Nepszava» kündigte die Veröffentlichung des
Wortlauts der Tonaufnahme in den nächsten Tagen an und
gab bekannt, dass es das Band wegen Verdachts auf
Bestechung und Missbrauch von Einfluss mit der Bitte um
die Einleitung einer Untersuchung der Staatsanwaltschaft
übergeben will. Landwirtschaftsminister Torgyan
seinerseits reagierte mit einem Communiqué, in dem er
von Verleumdung und einer falschen Anklage sprach und
mitteilte, er habe die nötigen Verfahren in Gang gesetzt, um
die linksliberalen Urheber der gegen ihn geführten
Kampagne und die daran teilnehmenden
Gemeinverbrecher zur Verantwortung zu ziehen. Auch
Torgyans Sohn wies die Anschuldigungen als unbegründet
zurück und stellte rechtliche Schritte in Aussicht. Die
politischen Gegner seines Vaters hätten mit Hilfe von
Verbrechern falsche Unterlagen erstellt, um die öffentliche
Meinung zu manipulieren, heisst es in der Verlautbarung
von Torgyan junior.

Da ein Unglück bekanntlich selten allein kommt, musste
Torgyan am Montag zur Kenntnis nehmen, dass ein weiterer
Abgeordneter die Fraktion der Kleinbauernpartei verlässt. Es
handelt sich innerhalb von acht Tagen um den sechsten
Abfall von der Partei, nachdem es letzte Woche zu einem
Ausschluss und zu Austritten gekommen ist. Der jetzt
ausgetretene Deputierte begründete seinen Entschluss
ebenso wie die zuvor Ausgetretenen damit, dass er mit dem
innerparteilichen Geschehen - sprich: mit Torgyans
autoritärem Führungsstil - nicht einverstanden sein könne.
Die Koalitionsmehrheit bleibt indessen auch so
ungefährdet, weil die dissidenten Kleinbauern alle weiterhin
auf Regierungsseite zu verbleiben gedenken. Die Frage ist
eher die, wie lange Torgyan selber dem zunehmenden
Druck standzuhalten vermag.

Aufsehen um eine Umfrage

Da in Ungarns innenpolitischem Leben, zumal ein gutes
Jahr vor den Parlamentswahlen, die Politiker ebenso auf die
Meinungsumfragen starren wie in jedem anderen Land,
haben die am Wochenende veröffentlichten Monatszahlen
eines Instituts grosses Aufsehen erregt. Während in den
letzten zwölf Monaten die oppositionelle Sozialistische Partei
(MSZP) stets mit beträchtlichem Vorsprung vor den
Jungdemokraten (Fidesz) gelegen hatte, wies die Umfrage
jetzt dem MSZP und dem Fidesz gleich grosse
Wähleranteile zu, und selbst die Kleinbauern lagen wieder
knapp über der parlamentarischen Schwelle. Der
Vorsitzende der Sozialisten, Kovacs, erklärte dazu, er sehe
keinen politischen Grund, weshalb seine Partei innerhalb
eines Monates so viel an Terrain verloren und der Fidesz
zugleich so viel gewonnen haben sollte. Seine Partei, so
fügte er hinzu, werde sich mit den Zahlen eingehender
befassen, falls die Ermittlungen anderer
Meinungsforschungsinstitute die Tendenz bestätigen
sollten.

Megszűnik.

Televízió-műsorvezetőkről, -bemondókról eddig még nem írtam, holott lenne mit írni róluk, jó téma a teljes csapat, ugyanis a magyar lakosság fele belőlük építkezik, tőlük hallja a közszolgálati híreket a Mol-áremeléstől az Eörsi Mátyás-féle megjegyzésekig.
Kik néznek le mireánk a képernyőről nap mint nap?
Az attól függ, honnan nézzük a képernyőt. Ha a közszolgálati televíziót vizsgáljuk, ott egyre inkább látni, hogy az alkalmazottak hosszú kihagyás után magát a hírt próbálják – mint közvetítő közeg – a lakosság tudomására hozni. Vagyis, ha teszem azt, Belfastban felrobban egy szemeteskuka, akkor nem Aczél Endre szemeteskuka-jegyzetével indít a hír (ő otthon van a szemeteskukákban is), hanem magát a száraz tényt közlik: volt itt egy kuka, aztán meg nincs kuka, merthogy felrobbantották.
Egészen más a kereskedelmi televíziók műsorvezetői stílusa. Megjelenik a képernyőn mondjuk Pálfy István csigatévé-showman, lekönyököl, majd lefekszik az asztalra, utána meg unott, fitymáló hangon elhörög-gargalizál valami beszédfélét, hogy ez történt itt, emberek, tetszik, nem tetszik, borzalmas dolgok vannak a világban, de ezt én csak futólag mondom itt, merthogy nincs időm ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozni, már megyek is, na, viszlát...
Működő demokráciában ilyenkor már mondanák is a műlezser műsorvezetőnek, helyezkedjen el, pajtás, talán a kohászatban vagy a bányagépgyártásban.
Most viszont Magyarországon vagyunk, Pálfy Pityuék egyelőre nyeglén könyökölnek, így aztán az ember arrébb kapcsol, hátha ott szerényebb a kiszolgálás.
A Duna Televízió kuriózum. Se hörgés, se nyavalygás, a hírbemondó bemondja a híreket, a műsorvezető pedig műsort vezet, a reklámok közül hiányzik az amerikanizált trágárság.
Mi lesz szegény Duna Televízióval?

Pilhál György
Magyar Nemzet 2000. december 27.
7 . oldal

Tisztelettel kérek mindenkit, hogy ITT folytassuk.

Hamarosan sört vehetünk Interneten

Két éven belül Magyarországon is beindul az Interneten való vásárlás nagyüzeme. Egyelôre néhány nagyobb kereskedelmi cég, illetve bank foglalkozik a világhálón történô értékesítéssel, s csak tartós fogyasztási cikket lehet venni. Hamarosan viszont tejet, kenyeret vagy éppen sört is meg lehet rendelni az Interneten keresztül.

Hônyi Gyula NÉPSZAVA

Az Egyesült Államokban a lakosság 30-35 százaléka Internet-felhasználó, az európai uniós tagországokban 15-20 százalék. Ehhez képest Magyarország lemaradt, hiszen a felmérések szerint csak minden harmincadik lakos használja a világhálót, s a becslések szerint eddig alig százezer háztartás kapcsolódott az Internetre. Ez azonban nem riasztja el azokat a termelôket, akiknek eltökélt szándéka, hogy a jövôben a kereskedelmi láncot két személyre, vevôre, illetve termelôre bontsák. A kicsinynek számító hazai piacon is mind több Internet-kereskedelemmel foglalkozó honlap jelenik meg. Számuk több százra tehetô, ám csak néhány van ezek közül, amely kifejezetten a vásárlási célokat szolgálja.

A hazai Internet-kereskedelmet egyelôre számokban még nem lehet mérni, egy-egy kereskedelmi honlapot működtetô társaság havonta néhány százezer forint forgalmat bonyolít le. Az Egyesült Államokban például a tavalyi karácsonyi vásárlások alatt a fogyasztók 40 százaléka rendelt valamilyen árut a világháló segítségével. Angliában a vásárlók 17 százaléka használta ezalatt az Internetet. Világszerte az internetes vásárlás még néhány százmilliárd dollár forgalmat jelent, ám öt év múlva ez megtízszerezôdik, s a forgalom ezermilliárd dollárra növekedhet. Az uniós tagországokban működô cégek forgalmának 2 százalékát adta az Internet-kereskedelem. Szerény becslések szerint ez azt jelenti, hogy a cégek egyharmada foglalkozik valamilyen szinten a világhálón történô értékesítéssel.

Aki Magyarországon a késôbbiekben - ez egy-két, esetleg három évet jelent - extra profitot szeretne elérni a virtuális értékesítéssel, már gôzerôvel azon kellene dolgoznia, miként tudja hatékonyabbá, biztonságosabbá és használhatóbbá tenni a honlapját - állítják a szakértôk. A multik, a nagy cégek kivárnak. Azt remélik, hogy a kisebb társaságok, bankok, kereskedelmi vállalatok beindítják, népszerűsítik az on-line vagy közvetlen kereskedelmet.

Az internetes szolgáltatásokat csak jól bejáratott marketingmunkával lehet eladni. Nem elég csak a hálón reklámozni, olyan médiumokra van szükség, amelyek tömegeket vonzanak. A nagy amerikai virtuális mallok napilapokkal, televíziókkal kötnek szerzôdéseket ahhoz, hogy elcsábítsák a hirdetôket, s egyben a vevôket. Magyarországon még csak most kezdôdtek el a próbálkozások a nagy hirdetésszervezôk megnyerésére.

Az Internet-kereskedelem nagy elônye, hogy a megrendelô közvetlenül a termelôtôl kapja meg az árut, így a kereskedelmi lánc néhány szeme kiesik a termékforgalomból, és a megrendelô adott esetben olcsóbban jut hozzá a kívánt használati cikkhez. A nagy kereskedelmi cégeknek is elônyös lehet az Interneten való értékesítés, hiszen a raktárban álló készlet gyorsabban elfogyhat. A számítástechnika fejlôdésével például a logisztikai rendszereket már úgy is ki lehet alakítani, hogy a gyártósorban egy mikrochip felveszi a megrendelôtôl kapott információt, s ez alapján gyártja le a terméket. Azzal a különbséggel hogy nem a nagykereskedô címe kerül a termékre, hanem a megrendelôé.

A világhálón egyelôre csak tartós használati cikkeket lehet vásárolni, a kereskedelmi honlapokat működtetô társaságok arra még nem vállalkoznak, hogy tejet, kenyeret is postázzanak a megrendelônek. Ám rövidesen - természetesen bizonyos korlátok között - erre is sor kerülhet.

F. Tóth Benedek, Karácsony Ágnes:

Mahir Párt Rt.

Hogyan távolították el Simicskáék a Mahir irodavezetoit?

Hová tuntek a Hirdeto ingatlanjai?

1998 augusztusában Mi hír, Mahir? címmel összeállítást jelentettünk meg, amelyben megpróbáltuk bemutatni, hogyan akart bizonyos politikai akaratot érvényesíteni újságjai révén a Magyar Hirdeto Rt.. Mostani összeállításunk arról szól, hogyan és miért szunt meg az MDF-Fidesz érdekeltség alatt álló Mahir országos hálózata.

1. Megismerkedünk egy nagy múltú céggel, a Magyar Hirdetovel, amely történetünk kezdetén 743 millió forintot ér.
A Magyar Hirdetot (Mahir) 1911-ben alapították. Mindvégig reklám- és kommunikációs szakvállalatként muködött, emlékezetek szerint az 1960-as és az 1970-es esztendokben élte legszebb éveit. De míg 1989-ig monopolhelyzetben volt a magyar reklámpiacon, az utóbbi tíz évben különös átalakuláson ment át. 1989-tol elveszítette vezeto szerepét. Csökkent az addig legkiterjedtebb országos hálózatú reklámcég piaci részesedése, a vállalat osztályai pedig lényegében egymás veszteségeit finanszírozták.
A Mahir 1990-1991-ben megbízta az Ebner Stolz Partner (ESP) céget, végezze el a vállalatértékelést. Az ESP elemezésében - többek között - azt írta: a vállalat értéke ingatlanjaiban mérheto, legfontosabb irodaépületei Budapest belvárosában vannak, országos fiókhálózata huszonhárom város központjában muködik, nyomdákat üzemeltet Pesten, Békéscsabán. A jelentésbol kiderült: "a Magyar Hirdeto vállalatértéke nem kevesebb, mint 743 millió forint."
A Mahir egykori dolgozói állítják, "belso és külso harcok folytak a cég megszerzéséért" 1989 oszétol 1994 tavaszáig, a vállalat privatizációjának befejezéséig. "A politikai pártok nagy jövot láttak a Hirdetoben, nemcsak a reklámok, hanem a lehetséges pénzügyi tranzakciók miatt is" - mondta lapunknak Jakó Imre, a szegedi Mahir-iroda egykori vezetoje.
2. Közelebbrol megismerkedünk Tóth Bélával, aki külföldön csinált karriert. Amikor hazatér, úgy dönt, szeretné megvenni a Mahirt. Kiderül: ez nem olyan egyszeru.
Ismeretlen férfi jelent meg a Mahirnál 1990-ben. Bemutatták, o Tóth Béla, most tért haza nyugati emigrációból, és részt vesz a francia reklámcég, az Avenir és a Magyar Hirdeto üzleti tárgyalásain. Tóth maga errol így nyilatkozott: "belecsöppentem a reklámvilágba" (Kreatív Világ, 1994. 1-2. szám).
Szerkesztoségünkhöz került egy levél, melyben Jakó Imre hivatalos személyhez fordult Mahir-ügyben. A levél szerint Tóth azt fontolgatta, maga vásárolná meg a Hirdetot. Magyar Hitel bankos kapcsolataira hivatkozott, s hogy errol meg is gyozze a Mahir irányítóit, Horváth Ernot, az akkori vezérigazgatót 20 milliós forintos banki hitelhez segítette. Segítségéért 3 millió forintot kért, amelyet Horváth - állítólag - át is utalt Tóth másik - felesége nevén futó - cégébe, a Tóth-Ker Kft.-be. Így emlékeznek a Mahir egykori munkatársai.
A Mahir 1991-tol - az akkori ipari és kereskedelmi miniszter, Bod Péter Ákos rendelete alapján - Vállalati Tanács (VT) felügyelete alatt gazdálkodott. A VT egyik tagjának tudomására jutott a Tóth-Horváth paktum, s hogy elkerüljék a botrányt, a Tóth-Ker Kft.-nek vissza kellett fizetnie a hárommilliót. Bünteto eljárás nem indult. A VT-be delegált kisgazda Ravasz Károly (az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium képviseloje) - amint a Jakó-levél fogalmaz - megvédte a vezérigazgatót. Nem sokkal késobb az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) leváltotta Horváth Ernot, és privatizációs biztost helyezett a Mahir élére. (Megpróbáltuk elérni az üzlet szereploit, de csak Ravasz Károllyal tudtunk beszélni. Ravasz elmondta, nyolc év távlatából nem megbízható az ember memóriája, és bár nem zárható ki, hogy Horváth és Tóth között létrejött ilyen megállapodás, o nem emlékszik rá.)
Ugyanakkor még a biztos kinevezése elott a Mahir Csongrád, Zala és Szolnok megyei igazgatóságainak vezetoi jelentkeztek a központban, hogy a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) alapján maguk privatizálnák az irodákat. Erre azonban nem volt lehetoségük. "Az ÁVÜ a Mahirt egyben kívánta átalakítani. Ezért az MRP törvény 1. szakasz (5) bekezdés szerinti - decentralizált átalakítás esetére vonatkozó - MRP szervezésre mód nem nyílhatott" - írta a szegedi Mahir irodavezetojének Bartha Ferenc privatizációs kormánybiztos 1994-ben.
3. Megtudjuk, hogy az MDF-kormány alatt miként lett a Magyar Hirdeto Vállalatból részvénytársaság, amelynek vezetoi MDF-hez közel álló emberek. Újra feltunik Tóth Béla: tulajdonlási vágyához politikai hátteret keres. Támogatókra lel a Fideszben és az MDF-ben, s bár az egyik párt épp ellenzékben, a másik kormányon van, mégis e két párthoz közel álló személyek közösösen hozzák létre a B-Reklám Kft.-t - amely nyertese lesz a Mahir privatizációs pályázatának. Tóth Béla - úgy tunik - lemarad a Mahirról, de reméli: ha tulajdonos nem is, cégvezeto még lehet.
Az Állami Vagyonügynökség elobb államigazgatási felügyelet alá vonta, 1992. december 15-én pedig részvénytársasággá alakította a Magyar Hirdeto Vállalatot. (A bíróság szerint a cégvagyon 275 millió forint, ebbol készpénz 10,2 millió, a többi apport.) A Mahir privatizációs pályázatát 1993. augusztus 25-én írta ki az ÁVÜ. Egy hónappal késobb új vezérigazgatót neveztek ki a társaság élére: Káldi József Miklós sosem tagadta, hogy MDF-tag. Helyettese (egyben az igazgatóság elnöke) Aba Béla grafikus lett, aki annak idején megrajzolta az azóta emblematikussá vált Magyar Demokrata Fórum nemzeti színu tulipánszirmait.
Míg gazdasági formát váltott a Magyar Hirdeto, és az MDF a magánosítás elott igyekezett a vállalatban posztokhoz juttatni embereit, párhuzamosan egy másik történet is elindult. Mahiros emlékek szerint Tóth Béla kitartott régi terve mellett, hogy megszerzi a Mahirt, sot ha kell, politikai hátteret keres hozzá.
Beszéltünk több régi Mahir-irodavezetovel (néhányuk történetével a késobbiekben megismerkedhetnek), akik úgy emlékeznek, hogy Tóth Béla a Fiatal Demokrata Szövetség Andrássy út 105. alatti székházában megkereste dr. Simicska Lajost, a Fidesz gazdasági igazgatóját, aki ezt követoen Kollár K. Attilához, az MDF gazdasági direktorához fordult (közösen intézték az MDF-Fidesz székházügyét is.) Az irodavezetok úgy tudják, Simicskáék Stumpf Jánost - Stumpf István fivérét - kérték meg, gondolják át a Mahir vezetoivel, miként szerezheto meg a vállalat.
Kollár K. Attila jelenleg is igazgatósági tag a Mahir Rt.-nél, bár - miként most megjegyezte - jobban érdekli a búvárkodás. Különben pedig nem értette, miért nem foglalkozunk a Mahir jelen helyzetével. (Szerettünk volna. A legilletékesebbhez fordultunk: a Magyar Hirdeto Rt. elnök-vezérigazgatója, dr. Gyori Tibor többszöri megkeresésünkre sem reagált.)
Viszont Kollár mégis fogadott bennünket. Sajnos, arra nem emlékezett, mikor került a Hirdetohöz, s ki hívta oda. (Cégbírósági jegyzékek szerint dr. Simicska Lajossal és Gansperger Gyulával egy idoben - 1994 júliusában - választották be az igazgatósági tanácsba.) Ma már nem rémlett Kollárnak az sem, hogy együtt dolgozták volna ki a privatizációs stratégiát Stumpffal, Simicskával és Tóth Bélával. Az viszont - mint mondta - elképzelheto, hogy "beszélgettek az ügyrol". Arra különben határozottan emlékezett, hogy mindig segített a két MDF-es Mahir-vezérnek, Káldinak és Abának, ha szakmai tanácsot kértek tole. (Aba Béla megkeresésünkre elmondta, hogy o, mint az igazgatótanács elnöke a tulajdonost képviselte, így nem is vehetett részt az idézett személyek privatizációs stratégiájának kidolgozásában. Kötelessége volt azonban a tender kiegészítéseként a vállalat állapotáról - ha ezt kérték - felvilágosítást adni. Aba egyébként, aki 12 évig dolgozott a Mahirnál, szakmai okokból jött el késobb a Mahirtól. Mint mondta, "a privatizáció utáni új rt.-vezérigazgató más koncepció szerint tervezte a vállalat vezetését, mint amelyet én elfogadhatónak tartottam volna".)
Kollár amúgy régrol ismeri Simicskát: "a hatpárti kerekasztal-tárgyalásokon találkoztunk eloször." Tóth Bélával pedig közös "reklámügyeik" kötötték össze. Tóth a francia reklámcég, az Avenir magyarországi ügyvezetoje volt, Kollár K. Attila többször fordult hozzá az MDF gazdasági igazgatói székébol. Kollár utalt arra, hogy sosem volt jó a memóriája, így nem tudott mit mondani arról, hogy Tóth Béla a Mahir-vétel kapcsán miért a Fideszben keresett politikai támogatást: "Tóth Béla szeret sokat beszélni, és folyton jön-megy. Engem nem keresett, hogy támogassuk. A privatizálás nem politikai folyamat volt ugyanis."
Jakó Imre szerint dr. Szabó Tamás akkori privatizációs miniszter másként látta: "a Mahir privatizálása politikai döntés volt" - mondta a miniszter 1994. február 9-én a szegedi Forrás Hotelban egy MDF-es fórumon, amelyen Lezsák Sándor, Kulin Ferenc és Kónya Imre és mások mellett Jakó is részt vett.
Herényi Károly, az MDF szóvivoje egy cikkben pedig arról beszélt, hogy "a Mahir nem a két párt médiaszövetsége". Több egykori mahiros mégis úgy vélte, hogy a privatizációs pályázaton induló B-Reklám (Reklámszervezo és Média) Kft. a Magyar Demokrata Fórum és a Fiatal Demokraták Szövetsége politikai-üzleti konzorciuma. Ugyanazon a napon alapították a kft.-t dr. Stumpf János ügyvezetésével, amikor az ÁVÜ kiírta a Mahir privatizációs pályázatát.
A B-Reklám mellett egyébként a Szigeti Kft. és Tóth Béla családi vállalkozása, a Tóth-Ker Kft. indult a pályázaton. Tóthék közben visszaléptek, és valószínuleg nem lepodtek meg, amikor 1994. február 8-án az ÁVÜ közlönyben hozta nyilvánosságra a Mahir-pályázat nyertesének nevét: B-Reklám Kft.
Egyébként a pályázat elbírálása elott - 1994. január 14-én - Aba Béla vezérigazgató-helyettes utasítását faxolták szét az irodáknak: "Tájékoztatásul közlöm, hogy Társaságunk a választások második fordulóját megelozo két hónapra plakáthelyeinek 80%-át lekötötte a politikai reklámok céljára." Aba Béla 1994. február 3-án - öt nappal a Hirdeto privatizációs döntése elott - egy országos értekezleten bejelentette, hogy az MDF-nek és a Fidesznek adták el a plakáthelyeket. Ezt az egykori mahirosok erosítették meg. Aba Bélát is megkerestük, aki így válaszolt: "A Mahir nem írt alá tudomásom szerint a két párttal plakáthelyekre szerzodést, mert elolegfizetés mellett a plakáthelyeinek 80%-a hasznosítási jogát átadta egy másik ügynökségnek (Synergy Kft. Tóth Béla érdekeltsége - a szerk). Így aláírókat ez ügyben kár keresni."
A B-Reklám Kft. 1994. február 8-án megszerezte a Magyar Hirdetot. Az csupán késobb, a cégbírósági aktákból derült ki, hogy a kft.-t csak 1994. február 21-én jegyezték be bírósági sürgetésre. Az után, miután már megszerezte a Mahir-t. Az ÁPV Rt.-tol hozzánk eljutott információk alapján, a privatizációs pályázat elbírálásakor a B-Reklám Kft.-t valóban nem jegyezte be a cégbíróság. Sajó Zsuzsa, a vagyonkezelo jelenlegi ügyvezeto igazgatója azonban levelében közölte azt is: "a B-Reklám Kft. a Mahir Rt. privatizációjában való részvétel érdekében alakult, így a pályázat benyújtásakor cégbírósági lajstromszámmal ellátott cégbejegyzés iránti kéremmel rendelkezett." A szerzodo felek kivárták, hogy a B-Reklámot bejegyezze a bíróság - s még ugyanazon a napon, azaz február 21-én aláírták az adásvételi szerzodést.
A külhonból hazatért Tóth Béla mégsem csüggedt, hogy a B-Reklám Kft. elorozta elole a Magyar Hirdetot. Egy interjúban maga adott választ arra, miért is nem viselte meg a vereség: "Én a Mahirhoz csak egyetlen formában kerülhetek, mégpedig elnökként. Ez úgy lehetséges, hogy a pályázaton nyert B-Reklám felkér. Ma, február elején ennek 80 százalék az esélye, ugyanis ok is tudják, hogy a Mahirról nálam többet senki nem tud, és ezért is kerestek meg. A szakmai elképzeléseimet ismerik, az is biztos, hogy a vezérigazgatók és igazgatók - ha rajtam múlik - a magyar reklámszakmán kívül álló, de profi személyek lesznek. Én egyébként a mostani 270 dolgozó adatait is betéve tudom. Oda-vissza." (Kreatív Világ, 1994. 1-2.)
4. Hogyan lehet hozzájutni a 743 millió forintra értékelt Mahirhoz 212 millióért? Megtudhatjuk, mire is jók a kárpótlási jegyek. Eltunodhetünk azon, hogy politikai mérlegelés tárgya lehet-e egy vagyonértékelés.
A B-Reklám Kft. a Mahir 88 százalékos állami tulajdonát - 241 millió forint névértéku részvényt - 250 millióért nyerte meg. A Hirdeto vidéki irodáinak vezetoit - elmondásuk szerint - másként tájékoztatta Szabó Tamás akkori privatizációs miniszter és Káldi József Miklós Mahir-vezérigazgató: a B-Reklám Kft. 12 millió forint készpénzért (cégbírósági adatok szerint 12,6 millió törzstokéje volt), 30 millió forintos E-hitelért - a Magyar Hitel Bankon keresztül - és 170 millió forint értéku kárpótlási jegyért szerezte meg a Hirdetot. Összesen 212 millióért. Arra - bár megkérdeztük az érintetteket - nem kaptunk választ, honnan szerezte a B-Reklám Kft. a nagy összegu kárpótlási jegyet.
Dr. Sepsey Tamás, a Kárpótlási Hivatal egykori vezetoje - jelenleg o irányítja a Kormányzati Ellenorzési Irodát - kérdésünkre most azt felelte, hogy nem volt tudomása az esetrol, de nem is lehetett, ugyanis "a hivatal nem volt érintett a privatizációs tárgyak értékesítésében". Sepsey hozzátette azt is: "a B-Reklám Kft. egyszeru úton hozzájuthatott ekkora összegu kárpótlási jegyhez, úgy, hogy fölvásárolta, a tozsdén vagy azon kívül." Azt azonban nagyon sajnálja, hogy - bár többször jelezte a pénzügyi kormányzatnak - az állam nem nézett utána egyetlen kárpótlási jegy adásvételébol keletkezett nyereség utáni járandóságának sem. De bízik benne, hogy változás következik be e téren, hiszen "egyszeru apehes számítógépes program kérdése az egész".
Tehát a B-Reklám Kft. 212 millióért jutott a Magyar Hirdetohöz. Az összeg majdnem azonos az Ebner Stolz Partner (EBS) szakértoi által 1990-1991-ben jegyzett, tisztán Mahir-tulajdonú ingatlanok vagyonértékével: 213 millió forint. A legértékesebb a Soroksári úti telek volt. (E telephelyrol 1998 késo oszén, a napokban költözött el a Mahir Rt. a XI. kerületi Radóc utcába.) A vidéki irodák ingatlanjait összesen 27 millió forintra becsülte az Ebner Stolz Parner.
A többi telephelyére - köztük a 23 vidéki irodából 10-re - bérleti joga volt a Hirdetonek, 267 millió vagyonértékben. A legjelentosebb helyet, 2400 négyzetmétert a Ferenciek tere 2. számú házban bérelték - 226 millió forint értékben.
A Mahir privatizációs vételára - 212 millió forint - sok pénz. Mégis úgy tetszik, az ÁVÜ 1993-ban leértékelte a Hirdetot. Talán nem olvasták az EBS független szakértoi vizsgálatát, amely - mint írtuk - 743 millió forintra értékelte 1990-ben a Mahir vagyonát. Igaz, a jelentés kitért arra is, hogy 1988 és 1990 között folyamatosan csökkent a Mahir hozama, kisebb eredménnyel dolgozott. De többször is utaltak rá, hogy a privatizálás után a hozam biztosan emelkedik majd: 1993-ra 850 millió forintra kalkulálták.
5. Kiderül, hogy Tóth Bélának igaza volt: elnöke lesz a Mahirnak. Az 1994-es választásokat követoen már az is látszik, pénzre van szüksége a Hirdetonek. Elobb a 10 százalékos tulajdonrészt birtokló vidéki kft.-i vezetoitol szabadul meg, aztán az ingatlanoktól is. Az irodák eladástörténetében ismert nevekre bukkanunk: dr. Gyori Tibor, dr. Simicska Lajos és felesége, dr. Pusztai Zsuzsanna, dr. Stumpf János, Kövér Szilárd, Kollár K. Attila, Schlecht Csaba.
A Mahir Rt. adásvételi szerzodésének - 1994. február 21. - aláírását követoen gyorsan cselekedett az új tulajdonos, a B-Reklám Kft. Azonnal elnöknek választották meg Tóth Bélát, pályázati versenytársukat, aki rögvest menesztette az MDF-tag Káldi József Miklós vezérigazgatót. Helyére Székely Zsoltot nevezte ki március 11-én. (Egyéves ténykedésére így gondolnak vissza régi munkatársai: "még szakmai munka folyt a Hirdetoben. Leváltása után a Mahir a Fiatal Demokraták Szövetségének elit kiképzotelepe lett."
A privatizációs stratégia muködött: 1994 áprilisában kft.-kké alakították a Mahir vidéki igazgatóságait. A társasági szerzodéseket minden irodavezetovel azonos feltételekkel íratták alá. Eszerint a kft. 90 százalékos tulajdonosa a Mahir Rt, 10 százaléknyi részt pedig megvásárolhatott az ügyvezeto. Akkor még úgy látszott, komolyan gondolják a reklámcég gazdasági átformálását. Kalocsán, 1994. június 6-án - Tóth Béla és Székely Zsolt jelenlétében - közös együttmuködési megállapodásban így fogalmazták meg az alapelveket: "a Mahir Rt. azért, hogy a reklámpiacon hatékony, ütoképes szervezetet hozzon létre, átalakította meglévo szervezeti struktúráját, olyképpen, hogy a szervezeti egységekbol KFT-ket alakított."
Ám az igazán "nagy gazdasági formatervezés" - a vidéki hálózat felszámolása - csak 1995-ben kezdodött: május 26-án közgyulésen jelentették be, hogy menesztik Székely Zsoltot, s helyére dr. Gyori Tibort, a Fidesz régi jogtanácsosát ültetik. Az igazgatóság elnökének pedig dr. Simicska Lajost, a Fidesz gazdasági igazgatóját választották. A budapesti Mahir-központba sorra rendelték be a vidéki irodák ügyvezetoit - éves taggyulésre. Egyenként tárgyaltak velük.
A jegyzokönyvek tanúsága szerint a gyors gyulések legfobb témája a direktorok éves szerzodésének meghosszabbítása volt. Ám - miként az egykori igazgatók egybehangzóan elmondták - mielott az új Mahir-vezetoknél - Simicska, Gyori - beszámolhattak volna ténykedésükrol, kötelezoen egy másik szoba ajtaján kellett kopogniuk. Bent dr. Pusztai Zsuzsanna (Simicska Lajos felesége), a Hirdeto jogtanácsosa várta oket, hogy aláírasson velük egy elore megfogalmazott, minden kft.-re általánosan érvényes opciós szerzodést. Az opció lényege: az ügyvezeto megbizatásának lejártáig - azaz az 1995-ös mérleg elkészítéséig (1996 nyara) - 10 százaléknyi üzletrészére elovásárlási joga van a B-Reklám Kft.-nek, azaz a Mahir Rt. tulajdonosának.
Az igazgatók - a szolnoki kivételével - aláírták a szerzodést. Mint mondták, nem tehettek mást - ha meg akarták orizni posztjukat. Persze gondolták, hogy az opciós szerzodés a Mahir-hálózat jövoképét vetíti elore: a vállalat centralizációját, s azt, hogy a szerzodés valójában jogi ürügy arra, hogy egy éven belül megszunjék állásuk a cégnél, és 10 százalékos részesedésük a B-Reklám Kft.-hez kerüljön.
Hogy miért volt erre szükség? Az egykori vidéki ügyvezeto igazgatók szerint elore megtervezett ingatlanhasznosításról volt szó, amelyet még 10 százalékos tulajdonrészükkel is megvétózhattak volna az irodavezetok. Viszont ha részük teljesen a Mahirhoz kerül, nincs többé akadálya az értékesítéseknek.
Persze kérdés, miért kellett évekig várni az ingatlanok eladásával. Mert a Mahir Rt. privatizálásánál a tulajdonos hároméves moratóriumot írt alá: három esztendeig nem adhatja el a tulajdonába került egykori állami nagyvállalatot. Viszont a gondosan épített stratégia alapján - Simicska Lajos központi vezérlésével - elobb menesztették a köreiket zavaró ügyvezetoket, a leváltottak helyére - mindegyik vidéki kft. élére - Schlecht Csabát helyezték, majd az o révén megkezdték az ingatlanok hasznosítását - Stumpf János és Kövér Szilárd segítségével. (Schlecht volt az a rögeszmés kft.-halmozó, aki a Fidesz körüli cégeket egy nap alatt eladta az ismeretlen Josip Totnak és Kaya Ibrahimnak.)
Kollár K. Attila, a Mahir igazgatósági tagja most cáfolta, hogy Simicskáék célja az ingatlanhasznosítás lett volna, azért, hogy tokéhez jussanak: "A vidéki irodák nem muködtek jól, nem hoztak elég nyereséget, az ügyvezetok sok esetben saját zsebükre dolgoztak, meg kellett tolük válni." Arra viszont o sem talált magyarázatot, hogy az igazgatókon kívül miért kellett megválni az irodáktól is. Bár azért felvetette, hogy olyan vezetot, aki ismerte volna a helyi viszonyokat, nem találtak, így egyszerubb volt eladni a helyiségeket is. De arra végképp nem kaptunk választ, akkor miért bízták meg Schlecht Csabát, lépjen az elbocsátott ügyvezetok helyére, ha nem is várták tole, hogy nyereségesen üzemelteti majd a kft.-ket. Mi csak a végeredményt ismerjük, s akár kiindulópontnak is tekinthetjük: Schlecht eladta az ingatlanokat.
6. Megtudhatjuk, hogyan lehet könnyen, gyorsan igazgatókat leváltani, meneszteni, és az elbocsátást utólag indokolni. Kiderül az is, miként lehet egy 24 millió forintos nyomdát 16-ért eladni - illetve, hogy mit ad a Fidesz egy sikeres kampányért.
Felkerestük az egykori Mahir-irodavezetoket. Eleinte többnyire elzárkóztak a beszélgetéstol, magyarázván, nem akarják régi, rossz emlékeiket feleveníteni. Mondták azt is, félnek, retorzió érheti oket. Amikor kérdeztük, hogy kitol tartanak, nem neveztek meg senkit. De akadt, aki Dr. Simicska Lajos embereinek vélt bennünket. S olyan is volt, aki kérte, csak monogrammal jelöljük.
Székesfehérvár
M. M.-t, a Mahir-Székesfehérvár Kft. ügyvezetojét 1996. március 12-re Budapestre hívta Gyori Tibor. Nem mondta, miért. Az irodában várták: a vezérigazgatón kívül dr. Simicska Lajos (igazgatóság elnöke), Schlecht Csaba (több Mahir- és egykori Fidesz-cég ügyvezetoje), Kövér Szilárd (Mahir-igazgatótanácsi tag, az ingatlanügyeinek intézoje) - az o nevét nem tüntette fel a jegyzokönyv - és Halasi Tibor (a Mahir Rt. ügyvédje).
A fehérvári kft. irányítójának azonnali hatállyal felmondtak. Simicska Lajos maga fogalmazta meg az ítéletet: "mától nem vezeti a kft.-t" Akkor nem indokolták a menesztést. Az asztalra viszont elore odakészítették a felmondásról szóló jegyzokönyvet - emlékszik az egykori irodavezeto -, miszerint az ügyvezeto igazgató tulajdonában lévo 10 százalékot - az opciós szerzodés alapján - a B-Reklám Kft. veszi át. A dokumentumban szerepelt az is, hogy az iroda új vezetoje Schlecht Csaba, aki még aznap délután Székesfehérvárra autózott. Lecserélte a 80 négyzetméteres, József Attila utca 9. alatti Mahir-ingatlan zárát, egy nap múlva pedig elkészítette feljegyzését, miszerint elodje rosszul ténykedett - nem találta például a "Határozatok könyvét". Ez persze még nem volt elegendo ahhoz, hogy visszafelé igazolják, miért is bocsátották el posztjáról a kft. ügyvezeto igazgatóját. Március 18-án azonban megindokolták a hat nappal korábbi azonnal hatályú felmondást: a cégvezeto saját zsebére is dolgozott. (A leváltott igazgató már csak a bíróságon bizonyíthatta: nem így történt. Beperelte a Mahirt, s a munkaügyi pert, másodfokon, meg is nyerte azóta. A polgári per jelenleg is folyik.)
Schlecht Csaba pedig a nevét adta a fehérvári üzlethez, bár tulajdonrészt nem szerzett a társaságban. Az elozo ügyvezeto igazgató 10 százalékát a B-Reklám Kft. - akkori vezetoje Stumpf János - vette meg. A székesfehérvári ingatlant a Mahir 1996 júniusában eladta - 10 millió forintért. Helyén ma virágüzlet muködik. A bolt tulajdonosa csak annyit közölt velünk: "attól az embertol vettem, akirol mostanában sokat cikkeznek." Kérdésünkre, hogy Schlecht Csabára gondol-e, igennel válaszolt.
(A fehérvári Mahir-iroda elbocsátott ügyvezetoja azóta is a reklámszakmában tevénykedik, kituno szakembernek tartják. Új céget alapított.)
Zalaegerszeg
Két héttel azután, hogy a Mahir-pályázatot elnyerte a B-Reklám Kft., a zalaegerszegi irodavezetot - Darás Lászlót - levélben értesítette Aba Béla vezérigazgató-helyettes, hogy felmond neki. Így indokolt: "a részvénytársaság átszervezése nyomán megyeközpont-vezeto beosztása megszunik, ilymódon munkaviszonyát meg kellett szüntetni." Politikai tisztogatásról beszéltek Zalaegerszegen, miszerint az akkor MDF-központú Magyar Hirdetonél Darás László nemkívánatos személy volt. Aba Béla akkor azt mondta a Népszabadság cikkírójának, hogy "fel sem merült politikai megoldás".
Darás szerint az o felmentése csak ürügy volt, mivel a zalaegerszegi irodát nem szüntették meg. 1997. június 1-jétol azt a Tóth Andrást bízták meg a Mahir zalaegerszegi fiókjának ügyvezetésével, aki dr. Tóth Tihamér - a munkaügyi minisztérium MDF-es politikai államtitkára - parlamenti kampányát sikeresen rendezgette.
Tóth András azonban nem sokáig állt az iroda élén. A Mahir Rt. új csapata - dr. Simicska Lajos, dr. Stumpf János, dr. Gyori Tibor és Kövér Szilárd - 1995 augusztusában menesztette. Helyére Schlecht Csaba került, aki ritkán járt a zalai kirendeltségben, majd el is adta a 70 négyzetméteres irodát. Darás úgy véli, a Mahir Rt. a privatizálást követoen "politikai stratégia-cég lett." Véletlenül ugyanis nem lehetett szétszedni az országos hálózatot: "a Mahir lemeztelenítésének célja az ingatlanok gyors értékesítése volt."
(Darás László jelenleg is a reklámszakmában dolgozik. Kituno szakembernek tartják.)
Pécs
H. K.-t, a Mahir-Pécs Kft. ügyvezetojének mandátumát azon a napon hosszabbították meg egy évre, amelyen a direktorok aláírták azt a bizonyos opciós szerzodést. Ám nem sokkal késobb, 1995. július 10-én újra a fovárosba rendelték a pécsi mahirost. Akik már várták: Gyori Tibor, Simicska Lajos, Halasi Tibor, Schlecht Csaba és Kövér Szilárd. Elore, írásban megfogalmazták felmondását - indoklás nélkül. A pécsi mahiros emlékszik, hogy Simicska figyelmeztette, ha nem írja alá, elintézi, hogy ne kapjon munkát sem Baranyában, sem az országban. Ennek ellenére az ügyvezeto nem szignálta a papírt. Három nappal késobb levelet kapott: egy felügyelocsoport hiányosságot talált a cégvezetésben. A revizorteamnek tagja volt Simicskáné Pusztai Zsuzsanna is, s a felmondó levelet Stumpf János (B-Reklám Kft.) és Gyori Tibor (Mahir Rt.) nevében ellenjegyezte. (A pécsi ügyvezeto beperelte a Mahirt - mondván, jogtalanul szüntették meg munkaviszonyát.)
A leváltott igazgató helyére elobb Lázár Zoltánt (tizenhat napig), a Mahir ellenorzési csoportjának tagját tették, majd néhány hónap múlva Körömi Attilát, a Fidesz Baranya megyei igazgatóját - aki jelenleg országgyulési képviselo. Körömit a pécsi irodában Schlecht Csaba követte - aki ez esetben nem adhatta el az ingatlant, hiszen az helyiséget a pécsi önkormányzattól bérelték.
(H. K. jelenleg is Pécsen dolgozik, cége reklámmokkal és hirdetésekkel foglalkozik)
Békéscsaba
Mármarosi László osmahiros érti a szakmát. Két évtizede dolgozik a hirdetonél. Hozzá tartozott az orosházi Mahir- és két békéscsabai ingatlan: az ezer négyzetméteres nyomda - a pesti részleghez tartozott - és az iroda a békéscsabai Andrássy út 32 alatt. Elmondta, Székely Zsolt rendszeresebben érdeklodött, mit csinálnak, de 1994 után alig látogattak Békéscsabára a Mahir elnökségébol. Csak Stumpf János és a Mahir ingatlanügyeivel foglalkozó Kövér Szilárd utazott le Békés megye székhelyére - értékesítés céljából. Stumpf akkor jelent meg Békéscsabán, amikor a nyomdát felszámolták, és elbocsátottak 18-20 dolgozót.
Mármarosi 1995-ben a többi irodavezetohöz hasonlóan aláírta azt a bizonyos opciós szerzodést. Emellett érvényben maradt egy korábbi, úgynevezett névhasználati szerzodés is: az irodák ennek alapján minden hónapban nyereségük 10 százalékát kötelezoen felküldték a központba.
A békéscsabai iroda nyereséges volt. Simicska Lajos ezért felkérte Mármarosit, hogy muködtesse a debreceni Mahir-irodát is. Másfél évig próbálkozott vele, majd bejelentette Simicskának, nem megy. Akkor adták el a debreceni irodát. (Harmincmillióért kínálták, körülbelül 10 millióért kelt el. Ennek ellenére nem szunt meg a Mahir-Debrecen Kft., a hirdeto alkalmazottja jelenleg foként sajtóhirdetésekkel foglalkozik a bérelt helyiségben.)
Gyori Tibor mindenben egyeztetett Simicskával. A békéscsabai nyomda eladásával kapcsolatban is. Mármarosi elmondta, eloször 27 millióért kínálták a nyomdát. Személyesen beszélt egy olasz befektetovel, aki soknak találta az összeget, 24 millió forintot ajánlott érte. Mármarosi betelefonált a budapesti központba, ahol Gyori közölte vele, ne menjen bele az üzletbe, várjanak jobb vevore. A nyomda évekkel késobb kelt el - 16 millióért. Azóta is üres. (A nyomdaeszközöket értékesítették 5-6 millióért.) Mármarosi szerint a Mahir Rt.-nek nem a hosszútávú befektetés volt a célja. Ugyanis akkor fejleszthették volna a nyomdát, és ma már egy ragyogóan muködo üzem lenne. Az egykori békéscsabai igazgató szerint is "egyértelmuen az ingatlanhasznosítás volt a céljuk".
Mármarosinak felkínálták, vásárolja meg a békéscsabai irodát - 11 millió forintért. Nem volt ennyi pénze. Vevot keresett az ingatlanra, kétharmad-egyharmad arányban tulajdonukba került az iroda. (Cipoüzlet a másik része.) Mármarosi bt.-je adta bérbe egy évre a Mahirnak. 1997-ben hívták fel, hogy a Mahir-Békéscsaba Kft.-t megvásárolhatja az igazgató. Pontosan már nem emlékezett arra, mennyiért vette meg a kft.-t, egy- vagy hárommillió forintért. "Jó áron vásároltam meg, benne voltak a tárgyi eszközök és az autó is" - mondta.
(Mármarosi jelenleg is a reklámszakmában dolgozik, saját vállalatát irányítja Békéscsabán)
Szeged
1994. február 9-én - egy nappal a Mahir eladása után - Szegeden a MDF kampánynyitó állófogadásán Szabó Tamás minisztert faggatta Jakó Imre, a Mahir Csongrád megyei igazgatója. Elmondta, a szegedi mahirosok öt millió forintot ajánlottak - MRP-elven - az irodáért, az ÁVÜ-t azonban ez nem érdekelte. Viszont amikor a Mahirt-t megvette a B-Reklám Kft., a szegediek visszaosztották vételárat, s a Mahir összingatlan-értékébol kiderült: olyan alacsonyan mérték a privatizációs vagyont, hogy annak alapján a Csongrád megyei hirdeto mindössze egy millió forintot ér. Ilyen a privatizálás? - kérdezte Jakó. Szabó Tamás határozottan válaszolt: "politikai döntés volt".
1994 március 8-án Jakó Imrét leváltotta a Mahir vezetosége. Helyére Koha Róbert szegedi MDF-es képviselo feleségét, Koha Zsuzsannát nevezték ki. Jakó a döntésrol így nyilatkozott 1998-ban: "Menesztésem elott két hónappal azt a megjegyzést tettem a budapesti Mahir-központban, hogy ha a cég a választási kampányidoszakra eladta az MDF-nek és a Fidesz-nek az összes plakáthelyet Csongrád megyében is, akkor én nem szeretnék többé a vállalatnál dolgozni. Ugyanis tisztességtelennek tartottam." Koha egyébként nem tevékenykedhetett sokáig a szegedi belvárosi irodában: a Mahir Rt. vezetoi 1996-ban eladták az ingatlant - 21 millió forintért.
Szolnok
A Mahir-Szolnok Kft. ma is muködik. Tulajdonosa Simó József névértéken vásárolta ki a Mahir-tól (mintegy 1 millió forintért). A vállalat a Mahir-Szolnok nevet - szerzodés szerint - 1998. december 31-ig megorizheti, bár a cégnek már semmi köze a "központhoz". Miként Simónak sem a Fideszhez, hiszen róla köztudomású - nem titkolja -, hogy az 1994-es választások után kampánymunkája elismeréséül kapta a szolnoki irodát. Simó akkoriban Várhegyi Attila - jelenleg Fidesz-választmány elnökségi tag, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtiktára - mellett dolgozott mint kampányfonök. Sikeresen ténykedett: Várhegyi elnyerte a város polgármesteri címét. 1994. május 9-én, a választások másnapján Simó Józsefet otthonában felhívta Várhegyi Attila, s kérdezte tole, nem akar-e irodavezeto lenni a Mahir szolnoki irodájában. (A korábbi igazgatóno betegszabadságra ment, mintha tudta volna, hogy politikai leváltásra számíthat. Késobb megegyezéssel távozott.) Simó egy napi gondolkodás után igent mondott.
Várhegyi kijelölte Simó útját: utazzon Pestre, menjen be a Fidesz Andrássy út 105. alatti székházába, keresse Tóth Bélát, mutatkozzon be, és elintézodik a dolog. Simó betartott minden utasítást. Bekopogott. Tóth háttal várta. Borfoteljában ült, rövid beszélgetésük alatt egyetlenegyszer sem fordult meg, lábát sem mozdította az asztalról, csak hangja egyeztetett. Ötvenezer forintos havi díjban maradtak, majd Tóth átküldte Simót a Ferenciek tere 2.-be, a Mahir-központba, Székely Zsolt vezérigazgatóhoz. A következo párbeszédre került sor: "Harmincezer" - mondta Székely. "Tóth Béla nekem ötvenet mondott" - így Simó. "Akkor ötven" - bólintott Székely.
1995 májusában Simó is felutazott Budapestre, hogy a taggyulésen beszámoljon a kft. muködésérol, s hogy aláírja az opciós szerzodést. Ahogy a többiek, elobb o is Simicska feleségéhez ment be. Simó így emlékezik a napra: "Egyedül ült az irodájában. Elém tette az opciós szerzodést, hogy írjam alá. Talán átolvasnám, mondtam, majd közöltem, hogyha úgy módosítjuk a szöveget, ahogyan szeretném, aláírom. Azt nem lehet, felelte Pusztai Zsuzsanna. Akkor nem írom alá, válaszoltam, s ebben maradtunk. A vidéki Mahir-irodavezetok közül én voltam az egyetlen, aki nem írtam alá a szerzodést."
Simó megtehette. Fidesz-tag volt. A többi ügyvezeto attól tartott, ha nem szignálják az opciós szerzodést, Simicska Lajosék nem hosszabbítják meg mandátumukat. (Simó egyébként 1998 augusztusában kilépett a pártból: "ez a Fidesz már nem az a Fidesz" - minosítette tettét, hosszú tagságára pedig így emlékezett: "Amúgy is, mindig csak B-Fideszes voltam, azaz nem teljesértéku tag." Simó ma is az egyik legismertebb szolnoki reklámszakember, és politikai ambícióit sem adta fel)

A Mahir tehát annak ellenére adta el iroda-ingatlanjait, hogy a privatizációs pályázaton a B-Reklám a Mahir Rt. muködtetésére vállalkozott. A kft. viszont alig két év alatt felszámolta a Mahir országos hálózatát. A bevételek útját adótitok miatt nehéz nyomon követni, ez azonban az APEH és nem a sajtó dolga.
Megkerestük Simicska Lajost, a Mahir egykori vezetojét, jelenlegi APEH-elnököt, hogy legyen segítségünkre néhány kérdésben, az APEH-tol viszont a következo választ kaptuk: "Sajnálattal közöljük, hogy dr. Simicska Lajos az APEH elnöke, ezért a Mahir Rt. üzleti ügyeirol nem áll módjában felvilágosítani Önöket. Ugyanakkor örömmel tudatjuk, hogy a Mahir Rt.-nek jelenleg is van vezetoje, aki felvilágosítással szolgálhat annak érdekében, hogy az Önök információi ne lehessenek egyoldalúak." (Aláírás: Burillák Attila osztályvezeto.)
Megkerestük Gyori Tibort, a Mahir Rt. jelenlegi vezetojét. Próbálkoztunk telefonon, jártunk munkahelyén személyesen, hagytunk üzenetet, hogy beszélgetni szeretnénk. És küldtünk faxot is, ugyanazt, amelyet Simicska Lajos is kapott.
Válasz nem érkezett.
Megkerestük Tóth Bélát is, aki négy éve már, hogy kivált az Avenirtol, s azóta a Mahirtól is elköszönt. Jeleztük, beszélgetni szeretnénk. Kolléganojétol kaptunk hozzá faxszámot is, de azon nem ismertek ilyen nevu embert.
Mélyen tisztelt Elnök Úr!
Szeretnénk segítségét kérni egy készülo cikkünkhöz. Írásunk a Mahir privatizációjával és az ingatlanjai eladásával foglalkozik. Mivel személyesen eddig nem tudtuk felvenni a kapcsolatot, kérjük, mint egykori Mahir-vezeto segítsen nekünk néhány kérdés megválaszolásában - hogy ne legyenek egyoldalúak az információink.
1. Miért volt szükség arra, hogy a Mahir eladja az ingatlanjait?
2. Mennyiért adták el az ingatlanokat?
3. Mivel indokolták az irodavezetok menesztését?
4. Miért Schlecht Csabát bízták meg az irodák új ügyvezetésével? S miért nem kapott elég idot ahhoz, hogy bizonyítsa rátermettségét? Hiszen rövid idon belül túladtak ezeken az irodákon.
5. Többen beszéltek nekünk arról, hogy kidolgozott stratégia szerint értékesítették az ingatlanokat. Ki (kik) dolgozta ki a folyamatot?
6. Miért volt szükséges az 1995-ös opciós szerzodés a vidéki irodákkal?
7. Számos vidéki irodavezetotol kaptuk azt az információt, hogy a Mahir vezetoi a megfélemlítés eszközét használták, amikor elbocsátották oket. Ön is így emlékszik?
8. Igaz-e, hogy Tóth Béla felkereste Önt, hogy segítsen neki a Mahir-privatizációban? Ha igen, segített-e neki, s hogyan?
9. 1998-ban milyen vállalatot hagyott maga után, amikor elköszönt a Mahirt-tól?
10. A parlament november 23-i ülésén Kuncze Gábor (SZDSZ) utalt arra, hogy Simicska Lajos vezetése idején a Mahir a Postabankon keresztül finanszírozta a Fidesz választási kampányát. Önnek mi a véleménye? Ön hogyan emlékszik?
11. Van-e összefüggés a Kuncze-utalás és a Mahir-részvények adásvétele között? Információink szerint a Mahir-részvényeket 37-szeres áron vásárolta meg a Postanbank azzal a kiegészíto ponttal, hogy a Mahir a választások után visszavásárolja azokat névértéken - vagy megegyezés alapján. Mit tud errol az ügyrol?
Ha lehet, s ideje engedi, úgy kérdéseinkre mielobbi választ várunk.
F. Tóth Benedek és Karácsony Ágnes
168 Óra rovatvezetoi

A vallásosság változatai

Jönnek a másként hívők?

Magyarországon ­ mint ahogy külföldön is ­ jóval többen tartják magukat vallásosnak, mint ahányan az egyházak tanításait követik. Az ilyen embert nevezik a kérdéssel foglalkozó társadalomtudósok a "maga módján vallásosnak" ­ derült ki egyebek között egy a múlt hét végén Szegeden tartott vallásszociológiai tanácskozáson, melynek résztvevői azt szerették volna az eddigieknél pontosabban értelmezni, vajon mit ­ illetve kiket ­ fed ez a kifejezés.

A vallási pluralizmus nemcsak a vallási hovatartozások, hanem a vallási hova nem tartozások sokféleségét is jelenti ­ hívták fel a figyelmet azon a múlt pénteki szegedi konferencián, amelyet a csíkszeredai születésű, Bécsben élő, s önmagát legszívesebben "székely jezsuita szociológusként" definiáló András Imrének a hetvenedik születésnapjára rendeztek. Állítólag ő az az ember ­ hallhattuk Szegeden ­, akinek köpönyegéből a magyar vallásszociológusok tekintélyes része kibújt, s akinek kedvenc kérdése így hangzik: mit jelent, illetve jelez az a tény, hogy felmérések során a vallási kötődésekre vonatkozó kérdésekre a népesség egyre növekvő hányada ­ Magyarországon, a környező országokban és távolabb egyaránt ­ huzamosabb ideje a "nem tételesen vallásos", a "maga módján vallásos" és más hasonló, kitérő válaszokat ad?

Mindeközben persze továbbra is erőteljesen jelen van az "egyház módján" vallásosak álláspontja is, amelyet egy Gereben Ferenc szociológus, a konferencia egyik előadója által készített mélyinterjú alanya úgy fogalmaz meg: "Ha valamiről szó van, valami hír felröppen, akkor én ahhoz próbálom tartani magam, vagy azt figyelem meg először, hogy a pap mit mond, és a pápa mit mond erről, tehát nem a világi sajtónak hiszek." Ezenközben azonban mind többen vannak olyanok is, akik ­ derül ki egy három évvel ezelőtti, a környező országokban készült felmérésből, valamint az azokkal együtt elemzett, tavaly Magyarországon készült mélyinterjúkból ­ másképpen felelnek. "Nem járván rendszeresen templomba, kialakítottam az én sajátos elképzelésem a vallással kapcsolatban" ­ mondja az egyik megkérdezett; "azért mondom, hogy a magam módján vagyok vallásos, mert nem járok templomba, tehát nem a pap közvetítésével gyakorolom a vallásomat. Én magam beszélgetek a Jóistennel" ­ vallja egy másik.

Ám ­ az egyébként elsősorban módszertani kérdésekkel foglalkozó ­ szegedi konferencia egyik legfőbb tanulsága éppen az volt, hogy korántsem e két, hanem legalább öt kategóriát lehet és kell használni a vallási kötődések mérésére ­ és a jelenségek még így is rendre kicsúsznak a kutatók ujjai közül. "A vallásosság ugyanis olyasvalami, ami nem mérhető ­ ismerte be Tomka Miklós vallásszociológus, a konferencia egyik előadója, aki ­ mintegy saját felismerésére rácáfolva ­ már 1973-ban tanulmányt jelentetett meg A vallásosság mérése címmel, s mostani előadásának is ezt a címet adta. Az viszont tény, hogy Magyarországon elsőként ő szakított azzal a hetvenes évek közepéig uralkodó kétdimenziós felfogással, amely igen vagy nem választ kérve voltaképpen arra az egy kérdésre volt kíváncsi, hogy vallásos vagy nem vallásos valaki.

"1975-ig ­ emlékeztetett Tomka ­ már annak is örülni kellett, hogy ezt egyáltalán megkérdezhettük." Azóta azonban a vallásszociológusok ötfokú skálát ­ pontosabban különféle ötfokú skálákat ­ használnak a vallásosság mérésére. Ezekben az első kategória az egyház értelmezése szerinti vallásosságot, a második a "maga módján vallásosságot", a harmadik egyfajta "bizonytalan" mezsgyét (azt sem tudja, voltaképpen vallásos-e), a negyedik a nem kategorikusan nem vallásost, az ötödik pedig a kategorikusan nem vallásost (vagy tudatosan ateistát) jelentené.

Sokáig úgy tűnt, hogy az ötfokú skála pontos és jól működik, kül- és belföldön sokan át is vették. "Mára azonban eljutottunk odáig ­ foglalta össze Tomka Miklós ­, hogy az egyik kategória (és éppen a »maguk módján« vallásosak csoportja), amely korábban nem volt túlsúlyos, ma a népesség több mint felét teszi ki. A skála tehát rossz. Ki a csuda vesz meg egy olyan szekrényt, amelynek az egyik fiókjába több fér bele, mint az összes többi fiókba együttvéve?!" Gereben Ferenc szerint eljött az ideje annak, hogy a "maga módján vallásos" kategórián belül a szociológusok altípusokat, illetve kategóriákat fogalmazzanak meg, vagyis megpróbálják a nagy fiókot kisebb fiókokra osztani.

A különböző helyszíneken, időpontokban és összefüggésekben feltett kérdések szempontjai azonban olyannyira különbözőek, hogy ma már például az a nem olyan régen még alapvetőnek tekintett kérdés is értelmezhetetlen, hogy "ki a vallásosabb?". Aki gyakrabban jár templomba? Vagy az, akinek nézetei kevésbé térnek el egyházának hivatalos tanításaitól? Talán az, aki többet imádkozik? Esetleg az, aki tovább járatja hittanra a gyermekeit? Aki többször gyónik? Netán aki jobban hisz a túlvilágban? Aki adakozóbb? A kérdést a vallásszociológusok szerint nem lehet megválaszolni, mivel az említett vallásossági minőségek gyakorlatilag összemérhetetlenek.

A szakemberek egyetértenek abban ­ fogalmaz Gereben Ferenc szociológus ­, hogy "míg az »egyházias« magatartás viszonylag homogénnek mondható, addig a »maga módján« kategória meglehetősen heterogén, és jelentősen eltérő vallási magatartásformákat foglal magába." Ezek ­ hallhattuk a szegedi konferencián ­ az egyházhoz viszonylag közel álló, "közepes intenzitású, de szabályos" vallásosságtól az "egyénített", eklektikus formákon át az egyháztól kifejezetten elforduló vallásosságig terjednek.

"Gyermekkoromban rendszeresen jártam templomba, hittanra, ez a családban kötelező volt, és amikor ez megszűnt, akkor is szükségét éreztem annak, hogy elmenjek templomba, mivel ez hozzásegít ahhoz, hogy sok mindent végiggondoljak, és vigaszt nyerjek. Az ökumenizmus közel áll hozzám" ­ fogalmazott egy vajdasági katolikus mélyinterjúalany, akit a szakemberek a "maga módján vallásosak" első, vagyis azon altípusához sorolnak, amelybe olyan, magukat az egyházukhoz közel álló emberek tartoznak, akiknek van még valamiféle, ha mégsem teljesen szoros kapcsolata az egyházzal.

"Érzem, hogy van valami természetfölötti, de a halhatatlanságban, a feltámadásban nem hiszek. A tízparancsolatot betartom, nem azért, mert Istentől tartok, hanem mert szerintem így helyes" ­ fogalmaz egy másik, a maga módján vallásosak második altípusából. Ebbe olyan hívőket sorolnak elsősorban, akik individuálisan foglalnak állást vallási kérdésekben, "válogatnak" a hittételek között, esetleg mintegy "saját vallást" kreálnak maguknak. Az ezen altípusokba tartozók egyébként többnyire még nincsenek nyílt konfliktushelyzetben az egyházakkal és intézményeikkel.

Nem úgy a harmadik altípus tagjai, akiket éppen az különböztet meg az előbbiektől, hogy erősen kritikus hangot ütnek meg az egyházi szervezettel, hierarchiával szemben, és sokan vannak közöttük, akik vagy a hitbeli kérdésekben, vagy a gyakorlatban kiábrándultak, inkább otthon imádkoznak, minthogy templomba járjanak. "Nem hiszek el mindent, amit a hivatalos egyház mond ­ fogalmaz egy interjúalany ezen altípusból ­. A Biblia a mérvadó, nem fontos minden vasárnap misére járni, s imádkozni is lehet szabadon. Az általános erkölcsi normákat előbbre tartom, mint az egyház tanításait."

Az idézett mélyinterjúrészleteket közlő Gereben Ferenc szerint egyébként a fenti altípusok mentén szükséges és lehetséges volna a "maga módján vallásos" kategóriát még tovább bontani, esetleg éppen az említett altípusokra. Ehhez azonban a szegedi konferencia résztvevői egyelőre csupán "szempontokat" kívántak nyújtani.

S persze némi állásfoglalást azokkal az értelmezésekkel kapcsolatban, amelyek az utóbbi időben ­ főként az egyházi sajtóban ­ a "maga módján vallásos" kategóriával kapcsolatban fel-felmerülnek. A már többször idézett Tomka Miklós óva intett attól, hogy kollégái a maguk módján vallásosak áhítatával szemben az "egyházias" vallásosságot tekintsék a "normális" vallásosságnak. Sőt, mint mondja, éppen az előbbi módon "másként hívők" növekvő aránya miatt mondható el, hogy Magyarországon ­ és világszerte is ­ nő a bármilyen értelemben vett vallásos emberek száma.

Gerlóczy Ferenc

Átirányítják hirdetéseiket az állami cégek?

Egyelore stabil a sajtópiac

Még nem tudni, mekkora változás várható annak következtében, ha az állami tulajdonú társaságok ezentúl a kormányhoz közel álló újságokat részesítik elonyben hirdetéseikkel. Az elso szerzodésmódosítás megtörtént: a Szerencsejáték Rt. a Népszabadság helyett a Napi Magyarországot választotta.

MUNKATÁRSUNKTÓL

Kormányzati körökben nem titkolják, hogy az "eroviszonyok átrendezése" a sajtóban azt is jelenti, hogy az állami tulajdonú cégek közül a jelentos reklámtevékenységet folytatók hirdetései egy részének átirányításával segítenék a gyengélkedo konzervatív lapokat. Stumpf István kancelláriaminiszter a közelmúltban úgy vélte: átmenetileg megengedheto a sajtóviszonyok ilyetén befolyásolása.
Lendvai Ildikó (MSZP) a parlamenti azonnali kérdések órájában feltett kérdésében hivatkozott arra, hogy a Szerencsejáték Rt. a Népszabadsággal kötött szerzodését felbontotta, és a Napi Magyarországban helyezi el reklámjai egy részét. A válaszoló államtitkár által nem cáfolt adat szerint 100 oldalnyi hirdetés vándorolna a kormányt legeroteljesebben támogató napilaphoz.
Ez -- hivatalos listaáron számolva -- több mint 80 millió forint bevételhez juttatná a Napi Magyarországot az utolsó hónapokban. Az AC Nielsen által mért reklámköltési összegek tükrében ez igen jelentos összeg. (Az AC Nielsen májusban tette fel szoftverére a Napi Magyarországot, ezért ettol a hónaptól közli lapunk az adatokat. A cég a nemzetközileg szokásos módszerrel, a hivatalos médiaárak alapján számolja ki a reklámköltést, emiatt például az egyedi megállapodásból származó engedmények nyomonkövethetetlenek.)
A részletes adatokból mindenesetre kitetszik, hogy a Szerencsejáték Rt. nem tartozott a Népszabadság legnagyobb hirdetoi közé; állami megrendelo a figyelt idoszakban egyetlen volt a legnagyobb napilapban reklámozók tízes listáján, mindkét évben a Pénzügyminisztérium, 26-26 millió forinttal.
Jelentos hirdeto viszont a közelmúltban állami kézbe került Postabank, amelynek ilyen célú kiadásai várhatóan radikálisan csökkennek 1999-ben. Érdekes adat, hogy a hirdetésekre legtöbbet költo pénzintézet közel 22 millió forinttal messze a legnagyobb részarányt képviseli a Napi Magyarország május--október közti bevételeiben. Az egyedül összehasonlítható -- tavaly megszunt -- Új Magyarországban 1997 hasonló idoszakában viszont a Budapest Bank vezette a listát 3,1 millióval. (A Napi Magyarország éppen egy éve jelenik meg.)
A jelenlegi kormánnyal szemben kritikus lapok egyikét sem rengetné meg, ha az állam elvinné tolük ilyen célú kiadásait. Egyedül a PM Államadósság-kezelo Központja található a toplistákon ezeknél az újságoknál.
Ez utóbbi nyilván összefügg azzal az adattal, amely szerint a Népszabadságban legalább háromszor, esetleg ötször alacsonyabb ezer olvasó elérésének reklámköltsége a felnott lakosság körében, mint a Napi Magyarországban (a jobboldali újság nem auditáltatja példányszámát, emiatt sem a hivatalosnak elfogadott terjesztés-ellenorzésben, sem az erre is épülo Szonda Ipsos-felmérésben nem található meg, csak becslések alkalmazhatók). Hasonlóan nem túl jó a Magyar Nemzet esetében a reklámhatékonyság, miként a Magyar Hírlapéban sem, ám utóbbi újság olvasótábora jelentosen eltéro összetételu, több a jól kereso értelmiségi, akiket jobban kedvelnek a hirdetok.
Az állami pénzek elköltésének átirányításakor tehát mérlegelni kell, mennyiben szolgálja a hirdetések, végso soron az adóforintok felhasználása hatékonyságát a kimutathatóan hátrányosabb médium preferálása. A példányszámok ugyanis nem mutatnak lényeges változást az elmúlt egy évben. Mind az országos, mind a megyei napilapok olvasótábora "hibahatáron" belüli ingadozást mutat, a szociológiai háttér pedig ugyancsak bizonyosan kevéssé változhatott.

Családi pótlék mint adu ász

Értékrend

Az önzetlenség és az evolúció
Az ösztönös humanizmus

Rendszerint az őszinte meglepődés hangján ír a sajtó, szólnak a politikusok arról az őszinte és spontán segítségről, amelyet időnként ­ legutóbb a Kárpátalját végigpusztító árvíz nyomán ­ a sokszor önzéssel, érzéketlenséggel, magába fordulással vádolt polgárok tanúsítanak számukra vadidegen embertársaikkal szemben. Két amerikai kutató most megjelent könyvében az előítéleteket saját kutatási tapasztalataival szembesíti, s vitatja a feltételezett önzést, de még azt is, hogy azoknak, akik a létért való "darwini" küzdelemben önnön érdekeiket mások rovására érvényesítik, nagyobbak volnának a túlélési esélyei.

Nem az egyén, hanem a faj, a csoport, illetve a közösség fennmaradása az evolúció "célja" ­ állítja az Arccal a másik felé ­ Az önzetlen magatartás evolúciója és pszichológiája című most megjelent könyv két harvardi szerzője, a "biofilozófa" nevű új tudomány egyik megalapítójának tekintett Elliott Sober, valamint David Sloan Wilson biológus. A nagy feltűnést keltett könyv egyik amerikai kritikusa szerint a mai evolúciókutatók 99 százaléka mindmáig azt a neoklasszikus darwinista nézetet vallja, amely szerint a létért való küzdelemben az önzőbb, a törtetőbb egyedek választódnának ki a fennmaradásra. Ezzel szemben csak a maradék 1 százalék ­ köztük a szóban forgó Sober és Wilson ­ vélekedik úgy, hogy a helyzet a fentinek éppen a ellenkezője, és "az empatikusabb, önzetlenebb, altruistább, a másikra odafigyelőbb egyedek maradnának inkább fenn, s tartanák életben a csoportot is". A két amerikai szerint éppen a csoport, a társadalom, a közösség volna az evolúció "célja", nem pedig az egyén. Ezt a nézetet azonban többen ­ köztük Max Perutz Nobel-díjas biológus ­ kézből kontrázva "baloldali" elképzelésnek bélyegzik, mondván, "minden olyan kísérlet, amely az evolúcióban társadalmi összefüggéseket hangsúlyoz, valójában annak a romboló hatásnak a következménye, amelyet a marxizmus gyakorolt a szellemi életre".

Pedig a sem marxistának, sem balosnak nem tekinthető Charles Darwin Az ember származása című művében maga is azt írja, hogy egy család, nemzetség vagy faj túlélési esélyei annál nagyobbak lehetnek, minél nagyobb mértékben képesek az egyedei a részvétre, az együttműködő és önzetlen magatartásra. Az önzés mint az evolúció hajtóereje éppen ezért nem Darwintól származó, hanem neodarwinista gondolat ­ véli Az arccal a másik felé című könyv harvardi szerzőpárosa.

De hát akkor valójában az önzés avagy az önzetlenség evolúciójáról beszélhetünk inkább? Annyi bizonyosnak látszik ­ fejtik ki a szerzők ­, hogy egy nemzedékkel ezelőtt a biológushallgatók fejét még főleg azzal nézettel tömték, amely szerint a természetes kiválasztódás elsősorban az egyének, nem pedig a csoportok evolúciójában "működik". Vagyis mindannyiszor, amikor konfliktushelyzet alakult ki a között, mi a jó az egyén, s mi a közösség számára, a biológusok többnyire elsősorban az egyén önérdekeinek evolúciós szerepét vizsgálták: az egyént tekintették a létért való küzdelem alanyának.

Az utóbbi idők talán legnagyobb hatású evolúciótudományi műve, Richard Dawkins oxfordi biológus Az önző gén című ­ angolul 1976-ban, magyarul 1984-ben megjelent ­ könyve azonban gyökeresen új megvilágításba helyezte a kérdést. Dawkins azt állította: nem az egyén, nem is a közösség, hanem elsősorban egy, az individuális embernél jóval apróbb valami, a gén lenne az, amelynek az evolúciójáról tulajdonképpen szó van. Az evolúcióban ugyanis Dawkins szerint a fejlődés alanya az úgynevezett "replikátor". S ennek a nagy hatású oxfordi biológus az önmaga reprodukálására "önző" módon törekvő gént tekinti. És még valamit, amit "mém"-nek nevezett. Ez utóbbi kifejezést Dawkins az utánzat (miméma) szóból alkotta oly módon, hogy a hangzásban a gén szóra is emlékeztessen, s "a kulturálisan átörökíthető minimumot", tehát afféle kulturális gént értett alatta.

"A mém lehet például egy dallam, egy gondolat, egy jelszó, egy ruhadivat, edények készítésének és boltívek építésének képessége. Ha egy tudós egy jó gondolatot hall vagy olvas, akkor továbbadja kollégáinak és tanítványainak, megemlíti cikkeiben és előadásaiban. Ha egy gondolatnak sikere van, azt mondhatjuk, hogy agyról agyra terjed" ­ írja Dawkins Az önző gén című könyvében. De kulturális gén, vagyis mém lehet eszerint például egy jó vicc is, csakúgy, mint egy történet váza, amennyiben ­ változva vagy változatlanul ­ "replikálódik".

A vírusok és a gének Dawkins szerint egyformán önző átörökítők ­ köztük legfeljebb annyi a (korántsem elhanyagolható) különbség, hogy a vírusok gyorsabb mutációkra képesek ­, ám mindkettő alanya az evolúciónak, míg az egyedek, fajok, illetve közösségek mind csupán az őket befogadó, illetve szállító "járművek" volnának. Dawkins egy tanulmányában, éppen Sober és Wilson már említett könyvének korábbi, folyóiratban megjelent változatára reflektálva úgy vélte: az egyedek olyanformán viszonyulnak a génekhez, ahogyan a közösségek az egyedekhez.

Sober és Wilson számára persze az evolúció igazi túlélő "szekere" (legyen bár annak utasa a gén vagy a mém) a kulturális csoport, a faj és más, ilyesfajta közösség volnának. Aligha van például akár állatfaj is, ahol ne érvényesülne az a szabály, hogy a felnőtt egyedek ­ még önérdekük rovására is ­ megvédik kicsinyeiket az idegenekkel szemben. Eszerint akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a létért való küzdelemben elsősorban a jó ­ utódaikkal önzetlen, az idegenekkel könyörtelen ­ szülők utódai maradnak fenn.

Létezik azonban egy, a vadidegennel szemben megnyilvánuló altruizmus is. Ez az a szerzők szerint szintúgy genetikailag szabályozott jelenség, amikor valaki szolidáris egy idegennel szemben. E szolidaritás, Sober és Wilson szerint, nem abszolút önzetlenség, hanem valamiféle feltételezett kölcsönösségre hagyatkozik. Sober a Jézussal egy időben élt zsidó talmudista, Hillél esetét hozza példának, akitől az úgynevezett erkölcsi aranyszabály egyik megfogalmazása származik. Történt egyszer ugyanis, hogy egy tanítványa arra kérte Hillélt, magyarázná el a zsidó vallás tanításait olyan rövid idő alatt, amíg egy ember fél lábon meg bír állni. Hillél nem élt vissza a kérdező türelmével, s röviden felelt: "Cselekedj úgy, ahogy szeretnéd, hogy mások cselekedjenek veled. Minden egyéb tanítás csupán ehhez fűzött kommentár." Ezt az aranyszabályt vallja a legtöbb tételes vallás, s úgy tűnik, újabban talán az evolúciókutatás is.

Vagy az utóbbi mégsem? Sober és Wilson maguk is elismerik: egyelőre az ő számukra sem teljesen egyértelmű, vajon az, amit a gén szintjén önzésnek mondanak, az az egyén szintjén valóban és minden esetben önzetlenség volna-e. Lehet, hogy az egyén ­ alapvetően önző indítékból ­ a cselekvés előtt így kérdez, "jó ez nekem?", s csak akkor tesz jót másokkal, ha a válasz igenlő. S az is valószínű, hogy az esetek jó részében az egyén valamilyen remélt kölcsönösség miatt vállalja a jó cselekedetet, vagyis "jó tett helyébe jót vár". A harvardi szerzőpáros mégsem osztja azt a neoliberális, illetve neodarwinista nézetet, amely szerint a közjó individuális egoizmusokból tevődne össze.

A szerzőpáros pszichológiai kísérletekkel vélte igazolni alapfeltevését, amely szerint igazi, önérdektől mentes altruizmus is létezik. Diákok egy csoportja például azt az információt kapta, hogy egy másik diákcsoport komoly segítségre szorul a tanulásban. A szükséget szenvedő diákokat az egyik csoportnak úgy írták le, hogy rokonszenvesek legyenek, s a segítséget kellemes élményekkel (jó zenével) is stimulálták, a többieknek nem tették efféle különleges effektusokkal még élvezetesebbé a segítségnyújtást. A kísérlet eredménye: a kétfajta csapat egyként szívesen segédkezett. Vagyis ­ vonták le a következtetést Wilson és Sober ­ nem azért segítettek, hogy ők maguk jussanak pozitív élményekhez, hanem azért, hogy a rászorulóknak legyen jó. A két harvardi tudós szerint éppen ők, az "igazi altruisták" lehetnek a dawkinsi önző gén "ideiglenes szállítójárművei" az evolúcióban.

Gerlóczy Ferenc

Beruházások a millenniumi keretből

Egyedi megbízással vagy pályázaton lehet elnyerni a támogatást

"...A
kormány által erre szánt 25 milliárdból az Államkincstár
teljesíthet kifizetéseket, a kormánybiztos és hivatala tehát
nem kezel pénzt. A millenniumi programra a kormány jövő évi
költségvetési tervezete 15 milliárdot irányoz elő, további
öt-ötmilliárdot 2000-ben és 2001-ben használhatnak fel. color="#FF0000">A 15 milliárd mintegy kétharmada
beruházásokra jut, például a bazilika, a királyi városok,
egyházi műemlékek rekonstrukciójára, harminc Árpád-kori
templom felújításának korábban kiírt pályázatára.
..."

Az országos nyugdíjas-szervezetek 386 parlamenti képviselőhöz juttaták el levelüket-kérésüket, hiszen hónapok óta jogbizonytalanságot éreznek A többmilliós nyugdíjas réteg elfogadhatatlannak tartja, hogy az előző évben az Országgyűlés által megszavazott nyugdíjtörvényt most az érintettek számára hátrányosan változtassák meg.

Üszögi Bleyer Jenő országgyűlési képviselő, a Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének vezetője és Mihalovits Ervin, a Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnöke lapunknak elmondta, a jövő évi nyugdíjemelésekkel kapcsolatban az új törvénytervezet 11. paragrafusát tartják sérelmesnek. Ez így szól: "1999. januártól a tervezett fogyasztói árnövekedés mértékének megfelelően, 11 százalékkal, de legalább 3500 forinttal kell emelni a nyugellátásokat, az emelés mértéke azonban ez utóbbi esetben sem haladhatja meg a 25,5 százalékot."

A kormány a nyugdíjak vásárlóerejének megőrzését ígéri tehát. A hatályos törvény viszont az előző évi keresetkiáramlásnak megfelelő emelésről rendelkezik, ez jövőre mindenkinek 19-20 százalékos lenne. Az új törvénytervezet viszont erősen differenciálna. Az a nyugdíjas, aki most csak 13 700 forintban részesül, jövőre a 3500 forintnyi emeléssel 17 200 forintot kapna havonta. A ma 17 000 forintos járandóság 20 500-ra, a 21 000 forintos 24 500-ra nőne s így tovább. Azon ritka nyugdíjak azonban, amelyek mondjuk 60 000 forintosak, jövőre 66 500 forintra növekednének. A koalíció tervei szerint az átlagos emelkedés ugyanis 14,5 százalékos lenne. A nyugellátások emelésébe beépült a legkisebbeknél egy szociális elem, ám ez nem felel meg a biztosítási elvnek.

Szerte az országban aláírásokat gyűjtenek - a szakszervezetek is, így például az MSZOSZ már 200 ezret - a méltánytalan törvénytervezeti elgondolások miatt, immár sok százezren támogatták beadványukat, amelyben tiltakoznak a módosítás ellen. Véleményük szerint ezzel a jogbiztonság is súlyosan sérülne, és amennyiben az Országyűlés hátrányukra döntene, fiskális szempontok okán - tudatában annak, hogy ők, az öregek sokkal kisebb érdekérvényesítési erővel rendelkeznek, mint az aktív dolgozók - az Alkotmánybírósághoz fordulnak panaszukkal. Leszögezik, hogy a nyugdíj megszerzett járandóság, amelyet az érintettek alkotmányos jogainak sérelme nélkül aligha lehet önkényesen megváltoztatni. Mindezen túl pedig az állam garanciát is vállalt a tőkefedezeti rendszer kötelező bevezetéséből és kiterjesztéséből a Nyugdíjbiztosítási Alapnál jelentkező hiány kiegészítésére.

Az Idősek Világévére, 1999-re készülve a nyugdíjasok több igazságot, méltányosságot várnának bizalommal, és talán épp ezért idézik oly gyakran a Fidesz-MPP választási programjából azt a mondatot: "Amiben a polgárok bíznak, az megvalósul."

Egyébként az Állami Számvevőszék a törvénytervezet kapcsán a kötelező nyugdíj- és egyéb biztosítás alapelveinek újragondolását javasolja a jövő évre nézve. Szerintük a Nyugdíjbiztosítási Alap nullszaldós költségvetése megalapozott, ám a 11-25,5 százalékos "szociális elem" olyan számottevően csökkentené az ollót a nyugdíjak között életpályától, szolgálati időtől, a munka nehézségétől függetlenül, hogy nem érvényesül benne a biztosítási elv.

Az elmúlt tíz évben az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) bér- és munkaügyi bizottságának első tanácsozásai a keresetemelésekről kivétel nélkül eredménytelenek voltak. A héten sem tudtak megállapodni a minimálbérek növeléséről.

A minimálbér az az összeg, amelynél kevesebb a segédmunkásoknak, illetve a legkevesebb gyakorlattal rendelkezőknek sem adható. Két éve 14 500 forint volt, tavaly 17 000, az idén 19 500 forint. Az ÉT bizottsági ülésén a munkavállalói oldal ügyvivője, Hódi Zoltán jövőre 25 500 forint minimálbér elfogadását javasolta. Ez 30,8 százalékos emelést jelentene, de az adóterhek növekedését a munkavállalók szerint csak ezzel lehet egyensúlyozni. (Emlékezetes, hogy a kormány a személyi jövedelemadó-táblák tárgyalása során az ÉT-ben egyetlen javaslatot sem fogadott el.)

- Európában a minimálbérnek az átlagkeresethez viszonyított aránya 60 százalék körül van - mondta Hódi Zoltán. - Nálunk 1996-ban 41 százalék volt, 1997-ben 39,4 százalék, az idén már csak 38 százalék. Nyílik az olló, a legkisebb keresetűek egyre lejjebb, egyre távolabb kerülnek az átlagtól. Ha volna hivatalos létminimum-számítás, valószínűleg kimutatná, hogy ebből az összegből alig lehet megélni.

Dávid Ferenc a munkaadók képviseletében viszont azt hangsúlyozta, hogy szerintük a minimálbér emelése csak alacsonyabb lehet, mint az átlagkereseté. S miután a kormány jövőre 13 százalékos bruttó keresetnövekedést javasolt (amit ők elfogadtak), ebből következik, hogy a minimálbér növelése is csak 13 százaléknál kisebb lehet. Ebből persze kiszámítható, hogy a munkaadók javaslata 21 500 forint körül jár.

A kormány nevében Herczog László, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára kifejtette, hogy ők egyetértenek a minimálbér gyorsabb növelésével, de 22 600 forintnál magasabb összeget nem tudnak elfogadni.

Van tehát három szám, amelyek meglehetősen messze esnek egymástól s valószínűleg, mint évek óta mindig, most is csak az ÉT plenáris ülésén sikerül a három félnek megegyezésre jutnia.

A kormány 1999-re a versenyszférában 13 százalékos bruttó keresetnövekedést javasolt, a munkaadói oldal ezt támogatja. A munkavállalók, azaz a szakszervezetek képviselői viszont 16,5 százalékos növelést tartanak szükségesnek, tekintettel a növekvő adóterhekre.

Tegnap a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) a budapesti Körcsarnokban tömeggyűlést rendezett, több mint 3 ezer dolgozó részvételével.

Szabó Endre, a SZEF elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a közszférában a rendszerváltást követően 30-40 százalékkal romlott a keresetek vásárlóértéke. Nem csak a versenyszférához képest maradnak el a jövedelmeik, de több mint 10 százalékkal alatta vannak a nemzetgazdasági átlagnak is. A bértárgyalások mintegy hárommillió dolgozót érintenek együttesen a költségvetési és versenyszférában. Az érdekképviseletek szerint - és igencsak egységesen lépett fel ezúttal a hat szakszervezeti konföderáció, az MSZOSZ, a Liga, az Autonómok, a SZEF, a Munkástanácsok és az Értelmiségiek (ÉSZT) - különösen azokat az ágazatokat fogja a tb-járulékok csökkentése is épphogy csak pozitívan érinteni, ahol nagyon kicsik az átlagkeresetek. Az MSZOSZ-be tömörült szakszervezetek fenntartják, hogy a kormány bruttó 13 százalékos béremelési elképzeléseivel szemben legalább 16,5 százalékos legyen a bérnövekmény. A Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség úgy látja, hogy januártól a fiatalok fizetése reálértéken 4-8 százalékkal ér majd kevesebbet a kormány 13 százalékos bérajánlata mellett.

A Független Rendőr-szakszervezet és a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége úgy véli, hogy a szolgálati törvény három pontját is megsértené, ha a kormány csökkentené a végkielégítéseket, növelné az indoklás nélküli illetmény megvonást, illetve többletkiadást, és a "kiváltságosoknak" adna a bértábla felett személyi illetményt.

A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete a héten választmányi ülésén tizenötezer tagjának képviseletében hat-hét százalékos reálbér-növekedést követelt.

A Bányászati Dolgozók Szakszervezete szerint a bányászok túlórái már "súrolják" A munka törvénykönyve által engedélyezettet, és sérelmezik, hogy a fronton dolgozók átlagosan bruttó hatvanezer forint körül keresnek. A Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete szükségesnek tartja a reálkeresetek legalább ötszázalékos emelését.

NÉPSZAVA-információ

Az európai uniós tagságra jelentkezô közép- és kelet-európai országokban prioritásként kell kezelni a szociális párbeszéd fejlesztését és az érdekegyeztetés javítását. Ez az Európa Tanács szociális, egészségügyi és családügyi bizottságának hétfôi ülésén hangzott el.

Hegyi Gyula, a bizottság magyar tagja kérdésünkre elmondta, hogy ennek a gondolatnak a jegyében hazánkban monitorizálni fogják a szociális jogok megvalósulását. Így ennek a területnek megkülönböztetett figyelmet szentel a jövôben az Európai Unió, amiért cserében az erre szolgáló uniós pénzügyi alapokból jelentôs összegeket juttat a szóban forgó országoknak. Hegyi Gyula kiemelte: a szociális integráció legalább olyan fontos, mint a pénzügyi.

Az Európa Tanács bizottságában elhangzottak szerint külön figyelmet kell fordítani az egészségügyre, a nemek közti egyenjogúságra, az idôsek helyzetére, valamint minden csatlakozni kívánó országban meg kell erôsíteni a szakszervezeteket.

A brüsszeli bizottsági ülésen felvetették, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának mintájára a közeljövôben felállítanak egy szociális-jogi európai bíróságot, ami a szociális jogsértések ügyében járna el.

A NÉPSZABADSÁG,
A POLGÁRI KORMÁNY
ÉS A SZABAD SAJTÓ
Debreczeni József véleménye
Eötvös Pál megjegyzései

Fidesz-ígéretcsomagot állít össze az SZDSZ. Azt kívánjuk lehetôvé tenni, hogy a kormányon lévôk a parlamentbenmegszavazhassák saját korábban tett, de azóta már elfelejtett választási ígéreteiket - jelentette ki a Népszavánaknyilatkozó Magyar Bálint. A párt elnöke elmondta: az ígéretek jelentôs részérôl már a kampány idején látni lehetett, hogy demagóg és populista.

D. Bányász Gergô NÉPSZAVA

A Szabad Demokraták Szövetsége szeretné szembesíteni a kormánypárti képviselôket a saját ígéreteikkel - tudtuk meg az SZDSZ elnökétôl. - Ha már a saját kormányuk nem teszi lehetôvé, hogy szavazhassanak ezekrôl, akkor mi megkönnyítjük ezt a helyzetet - jelezte Magyar. A pártelnök ehhez hozzáfűzte: a szabad demokraták ezért megfelelô módosító indítványokat terjesztenek be a parlamentbe az adótörvény és a költségvetési törvény tervezetéhez, s ezzel lehetôséget biztosítanak a legnagyobb kormánypártnak, hogy a kabinet betartsa választási ígéreteit.

Magyar emlékezetett arra, hogy a kampány idején az adóterhek csökkentésérôl beszélt a Fidesz, miközben jó néhány kedvezményt, jóváírási lehetôséget megvont, illetve más terheket pedig növelt. A pártelnök szerint a jelenlegi adótörvények változása miatt csak a tehetôsebbek járnak jól. - A nyugdíjak emelése elmarad a törvényi elôírásoktól, ami ugyan minimális reálérték-növekedést jelent, de vannak olyan rétegek, akik még ezzel sem számolhatnak - érvelt Magyar.

Az ellenzéki politikus úgy ítéli meg: az egészségügyi dolgozóknak ígért többszörös béremelésre nincs esély, sôt a közalkalmazotti és köztisztviselôi bértáblákat is befagyasztja a kormány, s ezzel az érintett réteg jelentôs részének reálértékben csökken a jövedelme. Magyar arra is kitért, hogy a Fidesz kisebb és olcsóbb államról beszélt. Szerinte ezzel szemben a Miniszterelnöki Hivatalnak és minisztériumoknak az apparátusa több száz fôvel növekedett, ezért az igazgatási költségeik is a kétszeresére nôttek az intézményeknek. Ebbe a körbe sorolta, és jelzésértékűnek nevezte a Nemzetbiztonsági Hivatal 1999-es költségvetését, amely közel a száz százalékkal nôtt.

Ezen túlmenôen egy másik, negyven pontból álló csomagot is készít az SZDSZ. Magyar hangsúlyozta: ez a negyven pont arról fog szólni, amit a hatalmon lévôk elfelejtettek megbeszélni a polgárokkal. Ezek közé sorolta például a Nemzeti Kulturális Alapítvány beolvasztását a költségvetésbe, vagy a nyugdíjak törvénytôl eltérô emelésének szándékát.

Ehhez hozzáfűzte: az adózás rendjérôl szóló törvény módosítása lehetôvé teszi azt, hogy az APEH munkatársai egy állampolgár lakásába tudta és jelenléte nélkül behatolhassanak - mondta a pártelnök. Szerinte ehhez hasonló lépéseket legitim módon még a pártállam rendôrsége sem tehetett meg. Úgy látja, hogy hosszan lehetne sorolni azokat a kezdeményezéseket, amelyek öszszehangolt támadást indítanak a polgárok magánszférája ellen.

A jól kereső gyermekes családok jártak jól

A legfőbb ügyész véleménye az alkotmánybírói jelöléséről

Nem farkast kiáltok, pitbullt látok

Szerény javaslat

Tiltakoznak az Autonómok

Török Katalin

Ötpontos tiltakozó nyilatkozatot fogadott el tegnapi országos értekezletén az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége a többi közt a kormány bérpolitikájáról, a nyugdíjasok és a közalkalmazottak ügyéről. Az Autonómok szakszervezeti összefogást sürgetnek, hogy megakadályozzák a munkavállalókat hátrányosan érintő terveket. A konföderációk szerint olyan helyzet alakult ki, melyben a szakszervezeteknek félre kell tenniük az eddigi politikai és személyi ellentéteket a közös fellépés érdekében.

Egyhangú szavazással fogadta el tegnapi országos értekezletén az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége azt a felhívást, melyben tiltakoznak a kormány "bérdiktátuma, a Munka törvénykönyvének változása, a nyugdíjasok, közalkalmazottak és köztisztviselők megkárosítása" ellen. A tiltakozás leszögezi: az Autonómok Szövetsége tárgyalni akar, nem tájékoztatást hallani a munkavállalók sorsát szabályozó törvényekről, és nem akarja engedni, hogy a kormány megsemmisítse a háromoldalú országos érdekegyeztetést.

Borsik János, a konföderáció társelnöke beszédében leszögezte: ha a kormány politikája nem változik, a közüzemi szakszervezeteket tömörítő konföderáció nemzetközi szervezetekhez fordul. Különösen a munkatörvénykönyv módosítócsomagja ellen tiltakozik az érdekvédelmi szervezet, hiszen az véleményük szerint szinte teljesen szabad kezet ad a munkáltatóknak. Borsik azt is hangsúlyozta, az idén már nem lát esélyt arra, hogy megegyezés szülessen az ÉT-n az országos bérajánlásról, ez pedig társadalmilag veszélyes. "A magyarországi szakszervezeteknek össze kell fogniuk és meg kell akadályozniuk a munkavállalókat hátrányosan érintő terveket" - fogalmazott Borsik. Az országos értekezlet résztvevői szerint össze kell hangolni a közös fellépést.

Magyarországon ez a rendszerváltás óta még sohasem sikerült. A legutóbbi ÉT szünetében a hat konföderáció közös sajtótájékoztatót tartott. Érdeklődésünkre Sándor László, az MSZOSZ elnöke úgy vélte, a szakszervezeteket a kényszer egymás mellé sodorja, a közös érdek most erősebb lesz, mint az őket elválasztó elemek.

"Olyan kihívásokkal néznek szembe most a munkavállalók, mellyel szemben csak az összefogás adhat esélyt" - fogalmazott kérdésünkre Szabó Endre, a SZEF elnöke. Arra a kérdésre, milyen konkrét lépésekben nyilvánulhat meg az összefogás, Szabó azt felelte, ez a következő időszak döntése lesz. Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke szerint ismét itt lenne az idő, hogy közösen gondolkodjanak a szakszervezetek, hiszen az elmúlt négy évben megszorításokat kellett elviselniük a stabilizáció miatt, most a jogi megszorításokat. Horváth Lajos, a Liga alelnöke kérdésünkre elmondta: korábban is sokszor volt már olyan helyzet, amely összefogást igényelt volna. "Történelmi kompromisszumot kellene kötni egymással, nem azt boncolgatni, ki kinek tört az életére az előző években" - jelentette ki a Liga alelnöke.